Kategória: Blog

Az átlagos emberi agy és test jobban bírja a hat hónapos szabadságot. De vajon az emberi agy és test kap-e fizetést ezért a távollétért? És még ha igen, a munkáltatója (és a kollégái) támogatja-e a hat hónapot egy olyan kultúrában, amely a törvény szerint 12 fizetés nélküli hetet "elegendőnek" tekint? Ezeket a nagy kérdéseket érdemes átgondolni, és felelőtlenség lenne megosztani az alapkutatást anélkül, hogy azt is elmondanám, hogy gondolkodjon el azon, hogy ezek az egyéb, előítéletektől vezérelt tényezők hogyan nehezíthetik meg a dolgokat.

Tehát, ha a kirakós pénzügyi része rendben van számodra, de olyan munkahelyen dolgozol, ahol a hat hónap gondolatától az emberek furcsán néznek az arcukra, amikor kimondod, három dologra bátorítalak:

1) Olvassa el és internalizálja az összes jó adatot és kutatást, amely alátámasztja a 6+ hónapot, hogy ezt az üzenetet közvetíthesse a kétkedőknek, és erőnek tekintse, hogy a dolgokat a mindenki számára helyes és tisztességes dolgok felé tolja (ez a Brigid Schulte és a New America csapatának jelentése tele van meggyőző bizonyítékokkal).

2) Beszéljen a jövőjéről a munkáltatónál?a távozása után tervezett projektekről, a hosszú távú karrierépítésről?így az emberek nyilvánvalóan látják, hogy Ön elkötelezett a maradás mellett.

3) Ragaszkodjon ahhoz, hogy a partnere is vegyen ki szabadságot. Tudom, hogy arra gondolsz, de ha nekem hat hónapom van, akkor egyáltalán szükségük van szabadságra? Igen. Mert ha neki nincs, akkor az ő nem szabadsága és a te emberséges hat hónapod közötti különbség hosszú távon egyenlőtlen társszülői kapcsolatokat eredményezhet. Hat hónapra, hidd el, te már nagyon jó leszel a babás dolgokban, és ha a partnered nem lesz az, akkor azt kockáztatod, hogy te leszel az alapértelmezett elsődleges szülő, ami sokkal, de sokkal nehezebbé teszi a munkába való visszatérést (vagy csak a karok harcát arról, hogy ki maradjon otthon, amikor a bölcsőde árad).

Az átlagos emberi agy és test jobban bírja a hat hónapos szabadságot. De vajon az emberi agy és test kap-e fizetést ezért a távollétért? És még ha igen, a munkáltatója (és a kollégái) támogatja-e a hat hónapot egy olyan kultúrában, amely a törvény szerint 12 fizetés nélküli hetet "elegendőnek" tekint? Ezeket a nagy kérdéseket érdemes átgondolni, és felelőtlenség lenne megosztani az alapkutatást anélkül, hogy azt is elmondanám, hogy gondolkodjon el azon, hogy ezek az egyéb, előítéletektől vezérelt tényezők hogyan nehezíthetik meg a dolgokat.

Tehát, ha a kirakós pénzügyi része rendben van számodra, de olyan munkahelyen dolgozol, ahol a hat hónap gondolatától az emberek furcsán néznek az arcukra, amikor kimondod, három dologra bátorítalak:

1) Olvassa el és internalizálja az összes jó adatot és kutatást, amely alátámasztja a 6+ hónapot, hogy ezt az üzenetet közvetíthesse a kétkedőknek, és erőnek tekintse, hogy a dolgokat a mindenki számára helyes és tisztességes dolgok felé tolja (ez a Brigid Schulte és a New America csapatának jelentése tele van meggyőző bizonyítékokkal).

2) Beszéljen a jövőjéről a munkáltatónál?a távozása után tervezett projektekről, a hosszú távú karrierépítésről?így az emberek nyilvánvalóan látják, hogy Ön elkötelezett a maradás mellett.

3) Ragaszkodjon ahhoz, hogy a partnere is vegyen ki szabadságot. Tudom, hogy arra gondolsz, de ha nekem hat hónapom van, akkor egyáltalán szükségük van szabadságra? Igen. Mert ha neki nincs, akkor az ő nem szabadsága és a te emberséges hat hónapod közötti különbség hosszú távon egyenlőtlen társszülői kapcsolatokat eredményezhet. Hat hónapra, hidd el, te már nagyon jó leszel a babás dolgokban, és ha a partnered nem lesz az, akkor azt kockáztatod, hogy te leszel az alapértelmezett elsődleges szülő, ami sokkal, de sokkal nehezebbé teszi a munkába való visszatérést (vagy csak a karok harcát arról, hogy ki maradjon otthon, amikor a bölcsőde árad).

Az átlagos emberi agy és test jobban bírja a hat hónapos szabadságot. De vajon az emberi agy és test kap-e fizetést ezért a távollétért? És még ha igen, a munkáltatója (és a kollégái) támogatja-e a hat hónapot egy olyan kultúrában, amely a törvény szerint 12 fizetés nélküli hetet "elegendőnek" tekint? Ezeket a nagy kérdéseket érdemes átgondolni, és felelőtlenség lenne megosztani az alapkutatást anélkül, hogy azt is elmondanám, hogy gondolkodjon el azon, hogy ezek az egyéb, előítéletektől vezérelt tényezők hogyan nehezíthetik meg a dolgokat.

Tehát, ha a kirakós pénzügyi része rendben van számodra, de olyan munkahelyen dolgozol, ahol a hat hónap gondolatától az emberek furcsán néznek az arcukra, amikor kimondod, három dologra bátorítalak:

1) Olvassa el és internalizálja az összes jó adatot és kutatást, amely alátámasztja a 6+ hónapot, hogy ezt az üzenetet közvetíthesse a kétkedőknek, és erőnek tekintse, hogy a dolgokat a mindenki számára helyes és tisztességes dolgok felé tolja (ez a Brigid Schulte és a New America csapatának jelentése tele van meggyőző bizonyítékokkal).

2) Beszéljen a jövőjéről a munkáltatónál?a távozása után tervezett projektekről, a hosszú távú karrierépítésről?így az emberek nyilvánvalóan látják, hogy Ön elkötelezett a maradás mellett.

3) Ragaszkodjon ahhoz, hogy a partnere is vegyen ki szabadságot. Tudom, hogy arra gondolsz, de ha nekem hat hónapom van, akkor egyáltalán szükségük van szabadságra? Igen. Mert ha neki nincs, akkor az ő nem szabadsága és a te emberséges hat hónapod közötti különbség hosszú távon egyenlőtlen társszülői kapcsolatokat eredményezhet. Hat hónapra, hidd el, te már nagyon jó leszel a babás dolgokban, és ha a partnered nem lesz az, akkor azt kockáztatod, hogy te leszel az alapértelmezett elsődleges szülő, ami sokkal, de sokkal nehezebbé teszi a munkába való visszatérést (vagy csak a karok harcát arról, hogy ki maradjon otthon, amikor a bölcsőde árad).

Az átlagos emberi agy és test jobban bírja a hat hónapos szabadságot. De vajon az emberi agy és test kap-e fizetést ezért a távollétért? És még ha igen, a munkáltatója (és a kollégái) támogatja-e a hat hónapot egy olyan kultúrában, amely a törvény szerint 12 fizetés nélküli hetet "elegendőnek" tekint? Ezeket a nagy kérdéseket érdemes átgondolni, és felelőtlenség lenne megosztani az alapkutatást anélkül, hogy azt is elmondanám, hogy gondolkodjon el azon, hogy ezek az egyéb, előítéletektől vezérelt tényezők hogyan nehezíthetik meg a dolgokat.

Tehát, ha a kirakós pénzügyi része rendben van számodra, de olyan munkahelyen dolgozol, ahol a hat hónap gondolatától az emberek furcsán néznek az arcukra, amikor kimondod, három dologra bátorítalak:

1) Olvassa el és internalizálja az összes jó adatot és kutatást, amely alátámasztja a 6+ hónapot, hogy ezt az üzenetet közvetíthesse a kétkedőknek, és erőnek tekintse, hogy a dolgokat a mindenki számára helyes és tisztességes dolgok felé tolja (ez a Brigid Schulte és a New America csapatának jelentése tele van meggyőző bizonyítékokkal).

2) Beszéljen a jövőjéről a munkáltatónál?a távozása után tervezett projektekről, a hosszú távú karrierépítésről?így az emberek nyilvánvalóan látják, hogy Ön elkötelezett a maradás mellett.

3) Ragaszkodjon ahhoz, hogy a partnere is vegyen ki szabadságot. Tudom, hogy arra gondolsz, de ha nekem hat hónapom van, akkor egyáltalán szükségük van szabadságra? Igen. Mert ha neki nincs, akkor az ő nem szabadsága és a te emberséges hat hónapod közötti különbség hosszú távon egyenlőtlen társszülői kapcsolatokat eredményezhet. Hat hónapra, hidd el, te már nagyon jó leszel a babás dolgokban, és ha a partnered nem lesz az, akkor azt kockáztatod, hogy te leszel az alapértelmezett elsődleges szülő, ami sokkal, de sokkal nehezebbé teszi a munkába való visszatérést (vagy csak a karok harcát arról, hogy ki maradjon otthon, amikor a bölcsőde árad).

Az átlagos emberi agy és test jobban bírja a hat hónapos szabadságot. De vajon az emberi agy és test kap-e fizetést ezért a távollétért? És még ha igen, a munkáltatója (és a kollégái) támogatja-e a hat hónapot egy olyan kultúrában, amely a törvény szerint 12 fizetés nélküli hetet "elegendőnek" tekint? Ezeket a nagy kérdéseket érdemes átgondolni, és felelőtlenség lenne megosztani az alapkutatást anélkül, hogy azt is elmondanám, hogy gondolkodjon el azon, hogy ezek az egyéb, előítéletektől vezérelt tényezők hogyan nehezíthetik meg a dolgokat.

Tehát, ha a kirakós pénzügyi része rendben van számodra, de olyan munkahelyen dolgozol, ahol a hat hónap gondolatától az emberek furcsán néznek az arcukra, amikor kimondod, három dologra bátorítalak:

1) Olvassa el és internalizálja az összes jó adatot és kutatást, amely alátámasztja a 6+ hónapot, hogy ezt az üzenetet közvetíthesse a kétkedőknek, és erőnek tekintse, hogy a dolgokat a mindenki számára helyes és tisztességes dolgok felé tolja (ez a Brigid Schulte és a New America csapatának jelentése tele van meggyőző bizonyítékokkal).

2) Beszéljen a jövőjéről a munkáltatónál?a távozása után tervezett projektekről, a hosszú távú karrierépítésről?így az emberek nyilvánvalóan látják, hogy Ön elkötelezett a maradás mellett.

3) Ragaszkodjon ahhoz, hogy a partnere is vegyen ki szabadságot. Tudom, hogy arra gondolsz, de ha nekem hat hónapom van, akkor egyáltalán szükségük van szabadságra? Igen. Mert ha neki nincs, akkor az ő nem szabadsága és a te emberséges hat hónapod közötti különbség hosszú távon egyenlőtlen társszülői kapcsolatokat eredményezhet. Hat hónapra, hidd el, te már nagyon jó leszel a babás dolgokban, és ha a partnered nem lesz az, akkor azt kockáztatod, hogy te leszel az alapértelmezett elsődleges szülő, ami sokkal, de sokkal nehezebbé teszi a munkába való visszatérést (vagy csak a karok harcát arról, hogy ki maradjon otthon, amikor a bölcsőde árad).

Az átlagos emberi agy és test jobban bírja a hat hónapos szabadságot. De vajon az emberi agy és test kap-e fizetést ezért a távollétért? És még ha igen, a munkáltatója (és a kollégái) támogatja-e a hat hónapot egy olyan kultúrában, amely a törvény szerint 12 fizetés nélküli hetet "elegendőnek" tekint? Ezeket a nagy kérdéseket érdemes átgondolni, és felelőtlenség lenne megosztani az alapkutatást anélkül, hogy azt is elmondanám, hogy gondolkodjon el azon, hogy ezek az egyéb, előítéletektől vezérelt tényezők hogyan nehezíthetik meg a dolgokat.

Tehát, ha a kirakós pénzügyi része rendben van számodra, de olyan munkahelyen dolgozol, ahol a hat hónap gondolatától az emberek furcsán néznek az arcukra, amikor kimondod, három dologra bátorítalak:

1) Olvassa el és internalizálja az összes jó adatot és kutatást, amely alátámasztja a 6+ hónapot, hogy ezt az üzenetet közvetíthesse a kétkedőknek, és erőnek tekintse, hogy a dolgokat a mindenki számára helyes és tisztességes dolgok felé tolja (ez a Brigid Schulte és a New America csapatának jelentése tele van meggyőző bizonyítékokkal).

2) Beszéljen a jövőjéről a munkáltatónál?a távozása után tervezett projektekről, a hosszú távú karrierépítésről?így az emberek nyilvánvalóan látják, hogy Ön elkötelezett a maradás mellett.

3) Ragaszkodjon ahhoz, hogy a partnere is vegyen ki szabadságot. Tudom, hogy arra gondolsz, de ha nekem hat hónapom van, akkor egyáltalán szükségük van szabadságra? Igen. Mert ha neki nincs, akkor az ő nem szabadsága és a te emberséges hat hónapod közötti különbség hosszú távon egyenlőtlen társszülői kapcsolatokat eredményezhet. Hat hónapra, hidd el, te már nagyon jó leszel a babás dolgokban, és ha a partnered nem lesz az, akkor azt kockáztatod, hogy te leszel az alapértelmezett elsődleges szülő, ami sokkal, de sokkal nehezebbé teszi a munkába való visszatérést (vagy csak a karok harcát arról, hogy ki maradjon otthon, amikor a bölcsőde árad).

Az átlagos emberi agy és test jobban bírja a hat hónapos szabadságot. De vajon az emberi agy és test kap-e fizetést ezért a távollétért? És még ha igen, a munkáltatója (és a kollégái) támogatja-e a hat hónapot egy olyan kultúrában, amely a törvény szerint 12 fizetés nélküli hetet "elegendőnek" tekint? Ezeket a nagy kérdéseket érdemes átgondolni, és felelőtlenség lenne megosztani az alapkutatást anélkül, hogy azt is elmondanám, hogy gondolkodjon el azon, hogy ezek az egyéb, előítéletektől vezérelt tényezők hogyan nehezíthetik meg a dolgokat.

Tehát, ha a kirakós pénzügyi része rendben van számodra, de olyan munkahelyen dolgozol, ahol a hat hónap gondolatától az emberek furcsán néznek az arcukra, amikor kimondod, három dologra bátorítalak:

1) Olvassa el és internalizálja az összes jó adatot és kutatást, amely alátámasztja a 6+ hónapot, hogy ezt az üzenetet közvetíthesse a kétkedőknek, és erőnek tekintse, hogy a dolgokat a mindenki számára helyes és tisztességes dolgok felé tolja (ez a Brigid Schulte és a New America csapatának jelentése tele van meggyőző bizonyítékokkal).

2) Beszéljen a jövőjéről a munkáltatónál?a távozása után tervezett projektekről, a hosszú távú karrierépítésről?így az emberek nyilvánvalóan látják, hogy Ön elkötelezett a maradás mellett.

3) Ragaszkodjon ahhoz, hogy a partnere is vegyen ki szabadságot. Tudom, hogy arra gondolsz, de ha nekem hat hónapom van, akkor egyáltalán szükségük van szabadságra? Igen. Mert ha neki nincs, akkor az ő nem szabadsága és a te emberséges hat hónapod közötti különbség hosszú távon egyenlőtlen társszülői kapcsolatokat eredményezhet. Hat hónapra, hidd el, te már nagyon jó leszel a babás dolgokban, és ha a partnered nem lesz az, akkor azt kockáztatod, hogy te leszel az alapértelmezett elsődleges szülő, ami sokkal, de sokkal nehezebbé teszi a munkába való visszatérést (vagy csak a karok harcát arról, hogy ki maradjon otthon, amikor a bölcsőde árad).

Az átlagos emberi agy és test jobban bírja a hat hónapos szabadságot. De vajon az emberi agy és test kap-e fizetést ezért a távollétért? És még ha igen, a munkáltatója (és a kollégái) támogatja-e a hat hónapot egy olyan kultúrában, amely a törvény szerint 12 fizetés nélküli hetet "elegendőnek" tekint? Ezeket a nagy kérdéseket érdemes átgondolni, és felelőtlenség lenne megosztani az alapkutatást anélkül, hogy azt is elmondanám, hogy gondolkodjon el azon, hogy ezek az egyéb, előítéletektől vezérelt tényezők hogyan nehezíthetik meg a dolgokat.

Tehát, ha a kirakós pénzügyi része rendben van számodra, de olyan munkahelyen dolgozol, ahol a hat hónap gondolatától az emberek furcsán néznek az arcukra, amikor kimondod, három dologra bátorítalak:

1) Olvassa el és internalizálja az összes jó adatot és kutatást, amely alátámasztja a 6+ hónapot, hogy ezt az üzenetet közvetíthesse a kétkedőknek, és erőnek tekintse, hogy a dolgokat a mindenki számára helyes és tisztességes dolgok felé tolja (ez a Brigid Schulte és a New America csapatának jelentése tele van meggyőző bizonyítékokkal).

2) Beszéljen a jövőjéről a munkáltatónál?a távozása után tervezett projektekről, a hosszú távú karrierépítésről?így az emberek nyilvánvalóan látják, hogy Ön elkötelezett a maradás mellett.

3) Ragaszkodjon ahhoz, hogy a partnere is vegyen ki szabadságot. Tudom, hogy arra gondolsz, de ha nekem hat hónapom van, akkor egyáltalán szükségük van szabadságra? Igen. Mert ha neki nincs, akkor az ő nem szabadsága és a te emberséges hat hónapod közötti különbség hosszú távon egyenlőtlen társszülői kapcsolatokat eredményezhet. Hat hónapra, hidd el, te már nagyon jó leszel a babás dolgokban, és ha a partnered nem lesz az, akkor azt kockáztatod, hogy te leszel az alapértelmezett elsődleges szülő, ami sokkal, de sokkal nehezebbé teszi a munkába való visszatérést (vagy csak a karok harcát arról, hogy ki maradjon otthon, amikor a bölcsőde árad).